április 25. hétfő - vajúdás, zárás

Minden történetnek van eleje és vége, én most érkeztem el az utóbbihoz. Bár így elég lezáratlan a történet, de ahogy végiggondoltam, itt húzom meg a határvonalat.
A terhességem alatt történt tragédiát valahol le kell zárnom, és úgy gondoltam, hogy a történet folytatásaként tiszta lappal indítok. Nagyon furcsa érzés, mert most már, mint anya írom a sorokat, egy teljesen megváltozott életből, és így visszatekintve csak annyit látok, hogy igen, megérte megírnom a történetemet, hátha másnak is segít, ha ilyen vagy hasonló élethelyzetbe sodorja a sors. Ugyanakkor nekem rengeteget segített, sokat lendített a hangulatomon és a lelkiállapotomon.
Az idő nagyon lassan telt el, főként a gyász feldolgozása miatt. Annyira távolinak tűnik a múlt, azt hiszem, mostanra tényleg sikerült túllépnem a dolgokon.
Az egészet viszont nehezítette, hogy a szülés után, amikor kiküldtem az sms-eket, a húgom kezdett el vádaskodni és olyan sms-eket írni, amik nagyon rosszul estek, akármennyire is próbáltam nem foglalkozni vele, mindig ott keringett a gondolataimban. Kezdte a tizenéves korunkban történt sérelmeivel, meg a temetéssel, meg hogy felejtsem őt el, meg ilyenek. Erre minden jót kívántam neki és letettem a telefont. Mérges is voltam magamra, hogy miért ezzel foglalkozok, de egyszerűen nem tudtam kikapcsolni az agyamból. Így kezdtem újra gondolkodni, anyu is eszembe jutott, ez sokat nehezített. Emiatt tejtermelési problémáim is voltak, mert szerintem ez okozta. Egy barátnőm fel is hívta rá a figyelmem, pedig neki nem is említettem, hogy jár az agyam. Így jött a megoldás, citromfű tea, azóta sikeresen szoptatok, de erről részletesen később.
Egy másik blogban írom le a szülésem történetét és nehézségeit, mert igen, én sem úsztam meg egyszerűen:) Volt ott köldökzsinór a nyakon, rövid köldökzsinór, medencecsont eltérés, köteges méhszáj, nehéz tágulás, oxitocin, kitolási problémák.
Továbbá írni fogok a hazamenetel utáni nehézségekről, úgy mint szoptatási problémák és megoldásai, avagy amikor kevés a tej és kétségbe esik az ember. Éjszakai fennlét, mert a baba éhes, nekem meg tejem nincs, ő sír, lassan én is... Gondolatok arról ,hogy mit tegyek, de semmi megoldás nem jut az eszembe.
Mindezt a

                                       viktorpeter.blogspot.com

oldalon kezdem el, illetve folytatom:) Az írás nem könnyű, mert még csak most kezd beállni a napirendünk, így eddig a szabadidőmet az alvás töltötte ki, remélem, mostantól egy kicsit másra is tudok majd figyelni.
Mindenkinek köszönöm, hogy olvasott engem és remélem, hogy követitek majd a már vidám történetet a másik oldalon:)

április 24. vasárnap - itt a Húsvét

Hétvégén a szokásos bevásárlással egybekötöttük a húsvéti vásárlást is, hátha nem lesz lehetőségünk mászkálni. Sonka, kolbász, tojás és kalács, a hozzá szükséges mustárral és tormával.
Gondoltam, főzzük meg szombaton, és aznap már vacsira ehetjük is. Így is történt, bár nem diétás, de finom volt. Este nem is voltunk ismét éhesek.
Mivel szombaton még szép idő volt, a lábfájásom ellenére úgy döntöttem, hogy még érdemes egyet sétálni, amíg nem jön a rossz idő. A láb fájdalmat leszámítva jól esett, legalább kicsit kimozdultunk itthonról.
Este aztán maradt a tv nézés. Pechünkre délután 2 órát aludtunk, így este nem álmosodtunk el és hajnalig fenn voltunk. Rá is fizettem, hisz 9-kor kellett a dokit hívnom a mai napi NST miatt. 12 körül kell mennem a vizsgálatra, viszont már visszaaludni nem akartam.
Így délre, ebéd előtt bementünk, még gondoltam is rá, hogy lehet, hogy kellett volna egy kis előételt enni. De nem voltunk éhesek, így ez elmaradt.
A szülészetre mentünk vizsgálatra, férjemet ki is küldték, pedig rajtunk kívül senki nem volt. Így egyedül maradtam benn, jó 3/4 órát. Közben a dokim is megérkezett, és kezdtük megbeszélni a teendőket. Ha most, vizsgálatkor 2 ujjnyira nyitva a méhszáj, akkor már nem megyek haza(!). Hopp, ezzel nem számoltam. De ha minden oké, akkor kedd reggel be kell feküdnöm. Hát ez sem jó, nem tudom, melyiket válasszam.
Az NST jó volt, bár végig szinte folyamatos fájásokat éreztem, keményedett a hasam. Amikor meg volt egy kis szünet, akkor meg babó nyújtózott húgyhólyagtól a bordámig. Alig vártam, hogy vége legyen.
Utána következett a vizsgálat, ahol a doki megállapította, hogy elindult a dolog, de még egy ujjnyira sincs nyitva. Így abban maradtunk, hogy este 7-re visszajövök, ha már közel lakom, és akkor kiderül, hogy mi legyen.
Hazajöttünk, gyorsan meg is ebédeltünk, biztos, ami biztos. És akkor meg szépen elkezdtem fájdogálni, jelenleg kb 20-30 percenként jönnek a fájásaim, és ezek már tényleg igaziak, legalábbis remélem, rendesen fájnak és a derekam közben leszakad. De sokáig ugye nem tart, fél-egy percig fáj, aztán múlik. Így közben tudtam aludni, bár többször felébredtem a fájásokra, de azért pihiztem is. Még egy filmet is félig megnéztem.
Fájások alatt pedig légző gyakorlat és labda a megoldás, így egész jól ki lehet húzni. Most már szedem a homeós bogyókat, amiket vajúdás előtt és alatt kell szedni, remélem, most már tényleg finisben vagyunk. Jelenleg férjem is alszik, ő is rákészül az éjszakázásra. Kaját már pakoltunk, nem nekem, hanem neki, hátha sokáig maradunk a szülőszobán, ha maradunk:)
Kíváncsi leszek, mikor kezd sűrűsödni a fájás, mert akkor már tutira vehetjük a dolgot. Szerencsénk is van, mert a dokink pont ügyeletes ma, így azért csak bíztatóbb bemenni.

április 22. - terminus túllépés miatti NST

Még nem túlhordásról beszélhetünk az esetemben, csupán terminus túllépésről. Így ma a dokinál kezdtem, ahol NST vizsgálat következett. Ott most is  minden rendben, babó jól érzi magát. Én is. Már most már naponta többször is érzem a jóslófájásokat, van, amikor egész jól fájnak, de néhány órán keresztüli ismétlődés után leáll és kész.
Befeküdnöm, mivel helyben lakom, kb 5 percre a kórháztól, nem kell, arról majd jövő héten lesz szó, ha addig nem történik semmi.
Addig is marad a türelem.
Újabb vizsgálatom vasárnap lesz, ekkor megyek ismét NST-re. De mivel hétvége lesz, így a szülőszobán fogják elvégezni. Nahát, ettől még izgalmasabb lesz a vizsgálat. Lehet, hogy akkor már ott is maradhatnék:)
Ami mutatja, hogy babó jó helyen van vagy legalábbis jó felé halad, azt a bal lábam fájdalmából megállapítom. Néhány napja már nagyon húzom a lábam, elég nehéz ráálnom, és kicsit sántikálva járok, annyira bele tud nyilallni a fájdalom. Ha pedig többet ülök egy helyben, akkor még rosszabb, nehéz felállnom. Így a lépcsőzést, mint szülésindító javaslatot el kellett vetnem. Marad az itthoni torna. Azt még panasz nélkül tudom végezni.
A szemem azóta nem romlott, ez végre jó hír. Csak az újságot kellett elfelejtenem, mert nem látom a betűket, de a neten tudok olvasni kb egy órát, addig nem annyira fárad el a szemem. Így azért kibírom a napokat.
Már nagyon várom a végét.)

www.fittbaba.hu

április 21. csütörtök - NST-k vége, 40. hét után

Tegnap voltam az utolsó NST-n. Sajnos, most nem egyedül voltam, így a babám szívműködése összemosódott a másik anyuka gyerekének szívhangjával, így csak találgattam, hogy jól hallom-e.
A vizsgálat megint olyan volt, mint korábban, minden oké, vannak összehúzódásiam, de aztán ennyi. nyilván, az NST-ből nem fogják tudni megállapítani, hogy mikor szülök, de azt azért látták, hogy minden rendben van, babó jól reagál.
Hazaérve megtáltosodtam, és elkezdtem takarítani,  hátha rásegítek egy kicsit a folyamatokra. Jó sokat porszívóztam, meg főztem is, és még a mosógépet is elindítottam, hajolgattam, dolgozgattam.
Este pedig beiktattam a tegnapi programom befejezését, nevezetesen a búcsúlevél elföldelését. Először is, el kellett égetnem. Ez már egy kis fejtörést okozott, hisz a helyszín nem  volt adott. Sok fejtörés után a terasz mellett döntöttem, ott is egy virágcserepet néztem ki. A négyoldalnyi búcsú hamar elégett, jó kis füstöt is csinált, de szerencsére nem tartott sokáig.
Nemcsak a levél elégetése, de már a megírása után is egy mérhetetlen megnyugvást és felszabadultságot éreztem magamban, ami azóta is tart.
Este aztán sor került a hamu elföldelésére. Mellettünk, kinn a domboldalon találtuk meg számára az ideális helyet. Szerencsére találtunk olyan részt, ahol puha volt a föld, így könnyen ki lehetett ásni egy bot segítségével, majd beleöntöttem a hamut. Betemettük és már mentünk is. Hát, ha eddig megkönnyebbülést éreztem, akkor most is ezt éreztem, csak százszor erősebben.
Valahol tényleg jó volt materializálni a fájdalmamat, hogy ne csak agyban, elképzelve, hanem kézzel foghatóan megvalósítva is próbáljam meg eltemetni. Most úgy érzem, hosszú idő után tényleg sikerült. Talán ez a legvégső cselekedet hiányzott, amit eddig nem sikerült meglépnem ahhoz, hogy zárni tudjam a múltat. Jó érzés volt.
Délután még beszéltem az orvosommal is, hogy mi a teendő, hisz ma töltöttem be a 40. hetet. Úgybeszéltük meg, hogy pénteken megyek be hozzá újabb NST-re, meg vizsgálatra, aztán meglátjuk. kérdezte a szememet, most úgy látom, hogy hétfő óta nem romlik, ez már jó hír. Így várunk péntekig, ha más addig nem történik.
Este a napi izgalmak és takarítás után elkezdtem érezni erősebb fájdalmakat, amik úgy óránként jelentkeztek. Aztán 11 körül már sejtettem, hogy ebből sem lesz semmi, mert nem is sűrűsödtek és nem is erősödtek. Így maradt az alvás. Nem vagyok türelmetlen, most már kivárom. Benn még nem maradt baba:)

április 18. - névnap és szemészet, mélypont

Hihetetlen, de megint a velem kapcsolatos ünnepnapot árnyékolja be valami, nevezetesen ismét a szemem. Decemberben a szülinapomon  is szemészeten voltam,most a névnapom sem lett kivétel.
Vasárnap vettem észre, hogy ismét kezd homályosodni a látásom, bár most nem annyira, mint először. Most zöld színű kört látok, és közelre homályos a látásom, nem tudom elolvasni az újságot. Fel is hívtam a szemészetet, azt mondta az orvos, hogy azonnal menjek.
Ismét tágítás, hármas tükör és a diagnózis: kiújult a szemfenéki ödémám. Hát ezen nem lepődtem meg, hisz a látásromlásommal már biztos voltam ebben.
A probléma ott kezdődik, hogy a szememet azonnal kezelni kellene szemcseppel, viszont a csepp hatóanyaga átjut a méhlepényen és gondot okozna babónál, nevezetesen Botallo záródási problémát. Ez a vezeték magzati korban jó, de születés után az első légvétel hatására záródnia kell ahhoz, hogy rendes kis-és nagyvérkör legyen. Így most itt a patt helyzet, lehet dönteni. Nyilván nem nehéz a döntés, babó mellett döntök, a szemem meg majd kibírja.
Kérdezem közben a z orvost, hogy mi van akkor, ha szerdán nem szülök meg, ugyanis akkorra vagyok kiírva. Indítsák el vagy inkább ne a szülést vagy egyáltalán mi legyen.
Közli és kérem, hogy írja is le, hogy ha tovább romlik a szemem és egyéb, terhesség befejezését indokló ok még fennáll, érdemes megindítani a szülést.
Na, hát ha eddig nem aggódtam, most azt tehetem. Persze, próbálom nem felfújni, és nem rá gondolni, de nehezen megy. Ráadásul a doktor sem jós, nem tudja, hogy mi lesz a kimenetele a dolognak. Szembesít a két véglettel, aztán majd meglátjuk.
Azért megkapom a szemcseppet, természetesen nem mostanra, hanem szülés utánra, akkor egyből kezelnem kell a szemem addig, amíg nincs nagyobb mennyiségű anyatej, merthogy oda is átjut a gyógyszer... Így csak az első héten használhatom. Utána meg várunk és szorítunk. Ha pedig nem javul semmit, majd kb 8 hó múlva ér festés lenne jó, hogy egyáltalán kiderüljön, mi is van ott. Hát fel a fejjel..
Ma azért jó dolgok is történtek, sokan megköszöntöttek. Nagyon örültem neki, egy kis bíztatást kaptam ezzel. Próbálok a jó dolgoknak is örülni, bár így elég nehéz.
Délután elgondolkodom ennek a pszichológiai hátterén is, vajon mi válthatta ki pont most, megint azt a dolgot. Próbálom a terhesség végére fogni, meg hogy már biztos vizesedek is, de valahol az eredeti gondolat tör rám, amit Bp-en is mondtak, stressz betegség. Ó, vajon mi stressz érhet engem mostanában, gondolhatnám.
Aztán rájövök: mostanában kellett telefonon és levélben lemondanom anyu kábeltévéjét, mert a korábban íródott levelemmel nem értem célt, és a válaszokat nem az én, hanem anyu címére küldték. Így a lemondás nem sikerült, a számlák viszont gyűltek a tudtom nélkül. Pont két hete szórakozok ezzel, gépelem a leveleket, fogalmazok, telefonálgatok. Már akkor gondoltam rá, hogy lehet, hogy a telefonos dolgot másra kellene bíznom, de valahogy mégis maradt nálam a dolog. Utána már éreztem, hogy valami nem stimmel idebenn, valami gyűlik, és az nem jó. Éreztem a gombócot.
Aztán ma védőnőhöz mentem, ahol a szokásos vizsgálatok tröténtek, minden rendben volt. A súlyom nem emelkedett, tehát nem vizesedek.  Egy másik kolléganőm hallott az én kis szemecskémről és ő is a pszichológiai vonallal jött, nevezetesen, hogy mit nem akarhatok meglátni? Hát elmondtam neki a történteket. Nagyon jól elbeszélgettünk, belőlem ekkor jött ki az előbb említett gombóc, ami már érett bennem egy ideje. Magam is meglepődtem, hogy mennyire aktív bennem a folyamat. Kérdezte, mennyire tudtam gyászolni, mire én közöltem, hogy akkor 5 hónapos terhesen sok időm nem volt rá, babót kellett óvnom. Így tarthatok ott, ahol most vagyok, az ügyintézés ismét rontott a helyzetemen, legalábbis ami a szememet érinti.
Azt mondta, hogy a gyászt nem sikerült feldolgoznom, ez most nekem is eszembe jutott a kifakadásom kapcsán. Azt tanácsolta, hogy próbáljam még meg most lezártni, ne várjam meg a szülést, mert babóval együtt nehezebb lehet. Mondta, hogy írjak egy levelet, amiben elbúcsúzom, amiben leírom, hogy mi az, amiből kimarad, ami nekem hiányozni fog. Ezt követően égessem el, majd temessem be földbe, mintegy szó szerinti búcsúzáskor. Jó lenne, ha ezt a sírnál tudnám megtenni, de mivel mesze van, egy park is jó erre.
Először hülyeségnek tartottam ezt az égetést, meg a földbe temetést, de hazaérve úgy gondoltam, hogy mégiscsak jó ötlet, hátha segíti a cselekményeket.
Hazaérve bele is kezdtem a levélbe. Ekkor már nagyon éreztem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy kicsorduljon a tele pohár. Jól sejtettem. Nehéz volt, mert iszonyatos fájdalom tört rám, de megírtam a levelet. Próbáltam mindent belefogalmazni, mintegy végső búcsúnál. Próbáltam mindent elmondani, amire eddig nem volt lehetőségem. Leírtam a fájdalmam, a sajnálatom. Kifejtettem, hogy miért rossz, hogy nincs itt, és mennyire sajnálom, hogy már nem lesz velünk és nem láthatja az unokáját. Meg azt is, hogy nem érhette meg, hogy nagymama legyen, bármennyire is várta. nem játszat vele, nem tologathatja.
Az utolsó beszélgetésünket is beleírtam és azt, hogy bár nem mondtam neki, de azért csak tudjon róla, hogy szerettem őt. És azért időnként nézzen le ránk és nézze meg az unokáját is, ha már érinteni nem is tudja, azért még látni láthatja.
Ahogy megszületett a levél, utána valami iszonyat felszabadulást éreztem magamban. Bár tényleg nehéz volt megírni, legtöbbször megálltam volna, de valahol sejtettem, hogy a végén mégis jó lesz és így is lett. Remélem, a levél megsemmisítése dob még egy kis lapáttal a kedélyállapotomra, bár már most sem panaszkodhatom, tényleg sokkal jobban lettem.

április 14. csütörtök - 40. hét kezdése

Igen, beléptem a finisbe, egyenlőre vajmi kevés jelét mutatva annak, hogy szülni fogok. Tegnap voltam NST-n, ott szokás szerint minden rendben. Bár most Viktorka kicsit aluszékonyabb volt, kétszer is felébresztette az asszisztens, mert olyan békésen szundikált. Nem nagyon akaródzik kijönni.
A dokival is beszéltem, ha jövő hét szerdáig nem szülök, akkor meg kell beszélnünk a befekvést. Na, hát én azt nem szeretném, úgyhogy tényleg rá kell kapcsolnia valakinek, hogy ne kelljen a kórház vendégszeretetét élveznem.
Most próbálom agyilag programozni magam, hogy a hétvégéig jó lenne, ha túl lennénk rajta. Viktor megjegyezte, hogy inkább hétvégén legyen, akkor jobban ráér. Hát jó lenne, ha így tudnám programozni:)
Vasárnap óta vannak erősebb jóslófájásaim, napközben és éjszaka is. Ezek most már nem enyhék, inkább közepes erősségűek, de fájdalom szintjén még nem kottyannak meg. A derék fájdalom is jár hozzá, de az sem vészes. Újabban egy kis hányinger is jelentkezik, mint az elején.
Az alvás emiatt egy kicsit nyűgösebb lett, sokat forgolódok, keveset alszok. Ehhez még hozzájön az éjszakai kétszer wc-re járkálás, így már tényleg alig alszok. Fáradtan is kelek. Amikor megérzem a fájást, mindig reménykedek benne, hogy fokozódni fog, és figyelek rá, de általában pár percen belül elmúlik.
Hétfőn "leszállt" a hasam, ez a szakzsargon rá. Én vettem észre,jóval lejjebb került, most a két combomon pihen a hasam, szó szerint lóg. A szemem puffadtabb, mint szokott, ez is jó jel. Emellett meg is jelent mindenki rémálma nálam is, a stirák. Egész eddig semmi nem volt, de hogy lejjebb ment a hasam, hirtelen annyit tágított a bőrömön, hogy ezt nem bírta. Pedig kentem szinte a hasam növekedésétől kezdően. Hát nem baj, majd megbarátkozok vele. Teljesen úgysem látom, eltakarja a hasam:) Most még jobban kenem, hogy ne fokozódjon. Nem, mintha eddig nem tocsogósra kentem volna. Hiába, alkatnak hívják..
Tegnap elég nyamvadtnak éreztem magam, a lábaim zsibbadtak, a fejem iszonyatosan fájt - itt az erős hidegfront! Nem tudtam, mi hiányzik. Így megoldásként a kádfürdőt választottam, levendula illóolajjal, hátha segít. A kádba való bemászás igen vicces volt számomra, mintha egy partra vetődött bálna szeretne visszakúszni a tengerbe. Hát én is ilyen szerencsétlenül próbáltam helyezkedni, hogy elférjek. Egy jó félórás fürdő teljesen elmulasztotta a fejfájásomat, így legalább az elalvással nem volt gondom.
Kíváncsi leszek ezekre a fájásokra, hogy mikor fognak a finisbe jutni. Van, akinél már ez első jelentkezése egyből a szülőszobára viszi, míg másoknál több hét is eltelhet. Én most úgy próbálok relaxálni, hogy az agyamban a mostani hétvégét célzom meg célállomásként. Babóra pedig rábíztam a dolgot, a négy nap közül ő választhatja ki, hogy melyik napon szeretne jönni. Ha izgalamasat szeretne, akkor a pénteket választja, ugyanis férjemnek munkahelyi bulija lesz 40km-re tőlünk, így kellene neki egy kis idő, mire beérne a kórházba.
Remélem, sikerül az "átprogramozás". Egyébként tudom, miért van ez a nagy időpont betartás a részéről. Amikor az elején az a bizonyos problémám volt, és nagyon szomorú voltam, mindig azt mondogattam magamnak, hogy csak semmi baja ne legyen babónak és bírja ki április 20-ig, bármi is történjen. Ezt rengetegszer ismételgettem magamban, hisz nagyon aggódtam érte, hogy esetleg korábban jön emiatt. Talán ez segítette őt abban az elhatározásában, hogy még marad egy kicsit.
Hát ezért kell most megpróbálnom egy kicsit előre hozni a dolgokat, hátha sikerül.

április 06. szerda - NST nap

Hogy mennyire szalad az idő, azt azon veszem észre, hogy már megint rég jártam itt. Pedig történések vannak, igaz, sokkal lassabb ütemben, mint ahogy az egy dolgozó embernél lenne.
Nekem a napi teendőimet továbbra is a házimunka teszi ki, egyenlőre el tudom látni:) Úgy látszik, beindult a fészekrakó ösztön, mert elkezdtem jobban takarítani. Megtisztítottam az ablakokat, kimostam a függönyöket is. Sajna, a nagy részét vasalni kellett, ez annyira nem volt szórakoztató, főként, hogy egy helyben kellett ácsorognom jó sokáig. De legalább megérte, szépek lettek. Aztán kimostam az ülőpárnákat a konyhában, a plédeket és a szőnyegeket is. Most már nincs olyan lakás textil a lakásban, ami ne járta volna meg a  mosógépet:)
Az NST-k rendben vannak, egyenlőre nincs semmi látható nyoma annak, hogy hamarosan szülök. Ennek ellenére én már érzem, hogy beindultak a dolgok, időnként már vannak fájásaim, de ezek csak enyhe fájdalmak, nem jóslófájások. A derekam kb két hete majd leszakad, lazulnak az ízületeim. A toalett látogatása is besűrűsödött, bár azt hittem, ennél gyakrabban nem kell majd mennem. Hát tévedtem. Étvágyam visszatért, ennek mondjuk annyira nem örülök, de ez is jelző értékű. Viszont estefelé mindent megtudnék enni, szó szerint. Vissza kell fognom magam. Bár a legutóbbi méréskor kiderült, még fogytam is! Ez is jó hír.
Esténként az alvásomat nehezíti a láb zsibbadás, lejjebb ment a baba. Hőhullámaim vannak, ezeket egész jól viselem.
Összességében elmondhatom, hogy ez a sok kellemetlenség, amit tapasztalok, abszolút nem zavar, sőt, örülök neki, mert ez mind jelzi felém, hogy lassan változik az életünk:) Így hát kitartok, és várom  az időt.
A szememről már rég nem írtam, hát itt az ideje:) Igazándiból szerintem azóta is sokat javult, távolba nézéskor már abszolút nem zavar, megszoktam. A közeli dolgoknál, mint pl az olvasás, ott rendesen észre veszem, emiatt inkább neten olvasok, mert azt meg tudom nagyítani. Így kiküszöbölöm ezt a problémát is, teljesen hozzászoktam. nagyon bízom benne, hogy a szülés valóban megszünteti, de ha még marad egy kicsit, már az sem fog zavarni:) A szemtornát továbbra is végzem, szerintem ennek köszönhetem a javulást is. Ártani biztos nem tud.
Napjaim nagy részét a szülés körüli gondolatok teszik ki. Az egyik legfőbb gondolatom, ami mostanában volt, az az áprlis 01. volt. Már kezdetektől ezen járt az eszem, hogy ne ez a nap legyen a kiválasztott nap. Tudom, hogy hülyeség, de én nem szerettem volna, ha pont ezen a napon születik meg a babánk.
A másik ilyen időpont az a március 31. volt. Ez anyukám szülinapjának időpontja. Most már nem kavar fel és aznap sem éreztem magam rosszul, csak örültem neki, hogy nem ezt a napot válaszotta. Aznap sok kellemes élmény jutott eszembe, nosztalgiáztam egyet, mosolyogva gondoltam vissza az akár egy évvel ezelőtti történésekre. Tovább nem is engedtem a gondolatoknak, mert ugye ekkor szokott következni a mi lett volna, ha.. dolgok, meg a mit szólna stb. Így a szokásos gyakorlattal már tovább is léptem, hisz újabb jelzést kapok babótól, hogy nem érdemes ezekkel foglalkozni, a jelen és a jövő ennél sokkal fontosabb.
Így hát várakozok...